Tömegközlekedjünk

Tisztelt blogszerkesztők!

A BKK által régen elfeledett még is aktív használatban életveszélyessé vált sínpárról szeretnék írni. Már régóta megszűnt a villamosközlekedés a Kápolnatéren. Annakidején is felesleges volt a 36-os villamos mivel párhuzamosan közlekedett a 95-ös busszal. A megszűntetés után a síneket nem szedték fel mondván „ha kellene legyen”. Ezt még el is tudtam fogadni, mindaddig míg a pálya végét pár éve le nem betonozták és terelték rá a 95-ös buszt, egyfajta „buszsáv” kialakításával.

(Google Street View lebetonozott sín)

Akkor még örültem, mert azt gondoltam, hogy felszedik a megmaradt pályát és kockakövet, és végre valami értelmesebbre használják. Nem így történt.

Mára a teljesen feleslegessé vált sín megsüllyedt, a kockakövek kilazultak (helyenként eltűntek). Mivel itt aktív gépjárműforgalom van, így ez nagyon balesetveszélyes. A buszt ilyen megoldással ráterelni szintén veszélyes, mert a kilazult kövek balesetveszélyes körülményt teremtenek és az amúgy is rozoga buszokat még jobban igénybe veszik. Télen, kifejezetten hátborzongató nézni, ahogyan a busz rátér a csúszós sínpályára, ugyanis itt takarítás és sózás nem történik.

(Google Street View „buszsáv”)

A BKK mindezek mellett veszélyezteti a környéken lakókat is, mivel közvetlenül a rozoga pálya mellett található a tűzoltóság. Mikor fog bekövetkezni az, hogy a riasztásra siető tűzoltóautó durrdefektet vagy tengelytörést kap az állapotok miatt? Ez nem játék! Elvétve tapasztalni, hogy a több tíz centis lyukakat betömik, de a kockakő mozog, már másnapra újjak vannak.

(Google Street View kockaköves sínpálya)

Itt lakóként felháborítónak tartom a zajártalmakat, amit ez az esztelen megoldás eredményez. Becsukott ablaknál hallani minden egyes kátyút! A probléma többrétű. Nem modernt buszokat közlekedtetnek itt, így mint mindenki tudja a régi IKARUS-oknak van egyfajta hangja. Tetőzi a bajt, hogy a buszsofőrök a rendes útról a sínre való áttérésnél, védve az utasok életét nagyot fékeznek amelyet a busz egy igen éles hanggal jelez. Rákanyarodás után padlógáz hatására az ablakom is megremeg. Ez így nem maradhat! Mit akar a BKK? Nem lenne jobb megszüntetni ezt a problémás szakaszt? Lehetne parkoló, zöldrész vagy egyéb értelmesebb célja is ennek a kihasználatlan résznek.

Üdvözlettel: Tamás

(Google Street View segítségével bejárhatjuk a környéket. A képek csak 2012 elején készültek, az állapotok azóta sokat romlottak.)

Sziasztok!

Nagyon szeretem a BKV-figyelőt, de sokszor szerintem nem foglalkoznak olyan témákkal, amik egy tömegközlekedésnél kulcsfontosságú. Megpróbálom itt, hátha titeket érdekelnek a hasonló témák.

Számomra felháborító, hogy milyen állapotok uralkodnak egyes tömegközlekedési eszközökön. Legyen szó vonatról vagy buszról, de még a kisföldalatti állapota is tragikus. Szerencsére az új metrókra még semmilyen panasz sem lehet, még (!) újak, és ezért még nem tudták az utazók leamortizálni.

Miről is írok? Sikeresen eljutottam az állatkertbe. Nem is a hova, inkább a miként a fontos. 3-as villamossal és kisföldalattival mentem (mentük, de ez is jelen történetben lényegtelen). Már a villamosra való felszállásnál is problémák adódtak, szerencsére időben érkezett a szerelvény, de az állapotok amik uralkodtak rajta valami hihetetlen tragikusak. Európai színvonalról nem beszélhetünk, de még egy balkáni jelző sem elég kifejező. Felszálláskor éppen leszállt egy hangoskodó társaság. Mivel elég üres volt a járat, így volt ülőhely bőven, persze csak a szottyi héjak hegyén átverekedve. Kellő figyelmességgel áttörölgettem a széket, az egyéb szeméttől és nedvektől megtisztítva, gondoltam leülök. Kényelembe helyezve magamat, sajnos még lesújtóbb kép kezdett kitisztulni előttem. Az ablakon a megmondhatatlan írásjeleket tartalmazó karcolások miatt nem volt kilátható ezzel is rontva a közérzetemet. Oldalfalra eltekintve, a sárgásbarna színű festésen érthetetlen fekete firkák próbálták az utazás élményét feldobni. Nálam ez nem vált be, de biztosan van akinek tetszik.

A Mexikói útnál kisföldalattira tértem át, már magában a hely egy komédia a zugárus és lepukkant kinézettel egyetemben. Szorgos ellenőrök vizsgálták, hogy megfelelő jeggyel rendelkezem-e, de itt kiemelném, hogy mind a 3-an köszöntek és udvariasan megköszönték együttműködésem. Az állapotok bár lényegesen jobbak voltak a földalattin, mint a villamoson, de azért ezt még mindig nem titulálnám európai színvonalúnak. Sikeresen megérkeztem célállomásomhoz, de a zökkenőmentes utazási élményem sajnos nem jöhetett létre.

Magában az új metrók azok, amikre azt mondom, hogy európai légkört keltenek, de az új Mercedes buszokra sincs panaszom. A kérdés az, hogy meddig marad ez így? Nézzük meg a Volvo buszokat. Állapotukra közel sem megfelelő jelző az, hogy „siralmas”.

A probléma forrása nem kizárólag a BKV vagy egyéb tömegközlekedéssel foglalkozó vállalat. Az utazóközönség, bár remélem igen kis százaléka amortizálja le végképp az eszközöket. Ebben a tudatban mi vennék új járműveket? Én biztosan nem. A jó öreg régi is megfelelő arra, hogy összefirkálják, karcolják és megrongálják. Ebből felvetődik az, hogy az szív aki rendesen megvásárolja a jegyét (nem kevés pénzen), mivel garantálható, hogy az aki rongál nem vesz jegyet (vagy ez túlzottan sztereotip?).

Összegezve nem szeretem a magyar tömegközlekedést. Általánosítani nem szeretnék, de az utazótábor is hagy némi kívánnivalót maga után. Lerobbant állapotokat kell elviselnem több százezer emberrel együtt.  Szeretnék egy sokkal európaibb közlekedést és nem kényszerből kiszolgáltatva használni.

Peti

Az első ajtós felszállással kapcsolatban lenne megjegyezni valóm.

Nem tudom ki volt az a zseniális elme (valószínűleg az íróasztal mellett ülve, mert el sem tudom képzelni, hogy ha járt volna a helyszínen csak egyszer is, akkor képes ilyen kapitális baromságot kitalálni!), aki a 156 és 155 buszokon is első ajtós felszállást találta jó megoldásnak a bliccelők ellen?! (Kaptunk már olyan választ is, ha ez Londonban bevált, itt miért ne működne! Mert ott biztosan mérlegelték volna előtte a helyzetet és a helyszínt és talán utasbarátabb a felfogás is!)

Mindkét járat útvonala két kórházon, egy rendelőintézeten és egy nemzetközileg is elismert és talán a világon egyedülálló mozgássérült rehabilitációs intézet mellett (előtt) halad el. Ebből kiindulva az utasok többsége idős, beteg, bottal, járókerettel közlekedő ember ill. babakocsiban, tolókocsiban ülő gyermek vagy felnőtt.

Így aztán az első ajtónál való felszállás nekik kivitelezhetetlen. Na de sebaj, ki is van írva, hogy ilyen esetben használhatják a középső ajtót. Elviekben ez szépen is hangzik, csak ehhez a sofőröknek ki is kellene nyitni azt a fránya ajtót. Ez pedig csak úgy megy, ha előbb mondjuk a Széll Kálmán téri végállomásnál végigvárja a baba/tolókocsis utas a sorát az első ajtónál, majd felmutatja a bérletét és ezután visszamegy a már említett középső ajtóhoz, ahol jó esetben megszánja egy utastársa és segít neki a kocsit feltenni a buszra.

A másik megoldás pedig még zseniálisabb, amikor a bottal, járókerettel bicegő idős ember kijön a Kútvölgyi Rendelőintézet kapuján és igyekszik a lehető legkevesebbet sétálni, mert láthatóan nehezére esik a járás. Na már most a buszmegálló vége van legközelebb a kapuhoz, így aztán amikor a busz befut az egész busz először arra vár amíg a bottal járó néni, bácsi elbotorkál a busz elejéig, majd felszáll és igyekszik hátrébb menni, mert csak ott tud leülni. Így aztán a jobb érzésű sofőr addig nem indul el amíg az utas le nem ült vagy elindul és az utastársak jóindulatára van bízva, hogy elkapják e a busz indulásakor vagy végigvágódik a padlón.

Nap mint nap hallom az utasok morgolódását, történeteiket, mert az alább felsorolt példa csak kettő a sok közül.

Olyan nagy a felháborodás, hogy az intézetek hivatalos lépéseket is fontolgatnak.

Talán ha sokan, sokszor mondjuk, hogy ez így nem jó, előbb-utóbb valaki csak meghallja és kitalál valami humánusabb megoldást!