Tömegközlekedjünk

Bliccelők kontra jegyvásárlók, öröké tartó huzavona, de a következő levél írójának igaza van. Miért nyomorogjunk? A bliccelők leszállításával lényegesen kevesebben lennének a járaton, így a kényelmi faktor is növekedne, legalábbis Geri elmondása alapján, a 9-es buszon ez tapasztalható.

Olvastam a cikketekben a Kápolnatérről, és eszembe jutott egy nem feltétlenül az oldalatokhoz tartozó gondolatsor, de úgy gondolom ez is hozzátartozik a BKV használatához. Kőbánya városközpontból eljutni Budára nem egy leányálom. Lehetőséggént ott van átszállással a cikketekben említett 95-ös busz és még a 28-as villamos. A BKK május elsejétől nagyon hasznosan kibővítette a 9-es busz útvonalát, így már az is egy alternatívaként szolgálhat. Miért van az, hogy én nem ezeket a járatokat használom, hanem inkább kerülök? Az utazóközönség miatt! Ugyanis a közönség ezeken a járatokon életveszélyes a szó pontos értelmezésébe véve. Atrocitások mindennaposak, a kötekedés, hangoskodás és még sorolhatnám.

Ellenőröket ezeken a járatokon sohasem látni, nem hiszem, hogy be mernek jönni ide. Szerintem a buszsofőrök is kerülik ezeket a járatokat (bár ezt nem tudom alátámasztani). Tanácsolom a BKV-nak, hogy hathatós támogatással küldjön be napi egyszer egy ellenőr brigádot a területre, garantálom, hogy a havi fejkvótát egyből össze tudnák gyűjteni.

Kihangsúlyozom, hogy a problémáért nem a BKV okolható. Egy korábbi cikketekben volt szó a 3-as villamos rongálásáról, gyanítom, hogy az is ezen a környéken történhetett.

Kőbánya városközpontnál található nem egy busz végállomása, pluszban vonatközlekedés is áthalad a környéken. Új buszt csak a 9-es vonalára mert beállítani a BKV (nem tudom meddig lesz még új). Mondjuk a körülmények is siralmasak a buszvégállomáson. Nincs egy váró, ronda az egész környék, turisták biztosan továbbmennek rajta.

Hogy lehetne megakadályozni egy ilyen kulcsfontosságú terület további lerobbanását? Nem vagyok szakértő, de kamerák és nagyobb rendőri jelenlét egy alternatíva lehet.

Végezetül szeretnék még annyit hozzáfűzni a gondolataimhoz, hogy sokan el vannak tévedve a BKV kapcsán. Biztos, hogy sokat hibázott a vezetés, ezt nem vonom kétségbe, de azért sok múlott (múlik) rajtunk utazókon is. A kosz, a szétszaggatott ülések és összefirkált járművek, a karcos helyenként betört ablakot nem a BKV rongálta meg. Sok a probléma, a bérletem áráért kicsit többet várnék. Kezdjük ott, hogy mindenki egyenlő eséllyel indul és vesz jegyet, ez nem kiváltság hanem kötelesség!

Az első ajtós felszállással kapcsolatban lenne megjegyezni valóm.

Nem tudom ki volt az a zseniális elme (valószínűleg az íróasztal mellett ülve, mert el sem tudom képzelni, hogy ha járt volna a helyszínen csak egyszer is, akkor képes ilyen kapitális baromságot kitalálni!), aki a 156 és 155 buszokon is első ajtós felszállást találta jó megoldásnak a bliccelők ellen?! (Kaptunk már olyan választ is, ha ez Londonban bevált, itt miért ne működne! Mert ott biztosan mérlegelték volna előtte a helyzetet és a helyszínt és talán utasbarátabb a felfogás is!)

Mindkét járat útvonala két kórházon, egy rendelőintézeten és egy nemzetközileg is elismert és talán a világon egyedülálló mozgássérült rehabilitációs intézet mellett (előtt) halad el. Ebből kiindulva az utasok többsége idős, beteg, bottal, járókerettel közlekedő ember ill. babakocsiban, tolókocsiban ülő gyermek vagy felnőtt.

Így aztán az első ajtónál való felszállás nekik kivitelezhetetlen. Na de sebaj, ki is van írva, hogy ilyen esetben használhatják a középső ajtót. Elviekben ez szépen is hangzik, csak ehhez a sofőröknek ki is kellene nyitni azt a fránya ajtót. Ez pedig csak úgy megy, ha előbb mondjuk a Széll Kálmán téri végállomásnál végigvárja a baba/tolókocsis utas a sorát az első ajtónál, majd felmutatja a bérletét és ezután visszamegy a már említett középső ajtóhoz, ahol jó esetben megszánja egy utastársa és segít neki a kocsit feltenni a buszra.

A másik megoldás pedig még zseniálisabb, amikor a bottal, járókerettel bicegő idős ember kijön a Kútvölgyi Rendelőintézet kapuján és igyekszik a lehető legkevesebbet sétálni, mert láthatóan nehezére esik a járás. Na már most a buszmegálló vége van legközelebb a kapuhoz, így aztán amikor a busz befut az egész busz először arra vár amíg a bottal járó néni, bácsi elbotorkál a busz elejéig, majd felszáll és igyekszik hátrébb menni, mert csak ott tud leülni. Így aztán a jobb érzésű sofőr addig nem indul el amíg az utas le nem ült vagy elindul és az utastársak jóindulatára van bízva, hogy elkapják e a busz indulásakor vagy végigvágódik a padlón.

Nap mint nap hallom az utasok morgolódását, történeteiket, mert az alább felsorolt példa csak kettő a sok közül.

Olyan nagy a felháborodás, hogy az intézetek hivatalos lépéseket is fontolgatnak.

Talán ha sokan, sokszor mondjuk, hogy ez így nem jó, előbb-utóbb valaki csak meghallja és kitalál valami humánusabb megoldást!