Tömegközlekedjünk

Tisztelt Cím!

A weben olvastam egy cikket az egy ajtós felszállásról. Megtoldanám én is egy két aprósággal, hogy nem csak Budapesten ilyen rózsás a helyzet, hanem vidéken is. Igaz, az alábbiaknak van ellen példája is, ott ahol az utazókat  és a buszsofőröket megkérdezik és a véleményüket figyelembe is veszik, az ilyen anomáliák elkerülése érdekében.

Baja: A  bajai  távolsági autóbusz állomást a közelmúltban adták át. Itt is olyanok tervezték meg a leendő utasok utazásának elősegítését akik az életükben nem utaztak még busszal. Vagy ha már láttak buszt azt valamelyik amerikai filmben látták. Nagyon szép az újra épített autóbusz állomás és a buszok közlekedésére szolgáló utak és peronok úgy a tervező szemével terepasztalra elhelyezve. Így még rendben is volna. Azonban utasként  az év bármely szakában megtapasztalhatjuk azt a nemtörődömséget amit a tervezők és a tervet elbírálok ellenünk utasok ellen elkövettek.

Kezdjük az elején. Az autóbusz állomás mentén a széles peron rész fölé, ha a tető meghosszabbításaként színes napellenző műanyag tetőt tesznek akkor, télen a hótól, nyáron a melegtől, tavasszal és ősszel a széltől és az esőtől is védve lettek volna az ott várakozó utasok. Természetesen így a falra mászva várakozunk, addig amíg  a méltóságos buszsofőr urak a meleg várakozójukból indulási időben vagy előtte egy perccel vagy késve begurulnak az indulási helyükre. (Nem mindegyik, mert van emberséges is.) Addig szétázva összefagyva ott vacogunk vagy oda sülünk és várjuk a buszt. Mert mi utasok örüljünk, hogy a forintunkért utazhatunk. Még védett helyet is akarunk akkor menjünk el Kalocsára, ott úgy oldották meg ezt, hogy az utasok is jól érezzék magukat a  busz indulásáig.

Jól is éreznénk magunkat itt Baján is ha, a busz legalább negyed órával előbb beállna az induló állásba és az utasok érkezés sorrendjében szállhatnának fel rá. Így nem volna tumultus, hogy ötven ember csak az első ajtón egyszerre akar felmenni és helyet foglalni arra a 38üllésre. Így nem lehet előre engedni az öregeket az állapotos kismamákat vagy betegeket sem. Még jó, hogy azt az egy sofőrt aki előre tolakszik az ott hagyott bezárt buszához előre engedik, mert ez ám a kultúra mifelénk.

Végig gondolva ezt az egyajtós felszállást, nem is értem itt mi szükség van ellenőrre, hiszen mindenkinek van bérlete és jegye. Így minket utasokat nem is tudnak ellenőrizni, hanem csak a buszvezetőt, hogy minden szabályt betartott-e.

Másik probléma:

Szekszárd-Baja útvonalon általában hétvégén utazok, vagy a siófoki vagy a veszprémi autóbuszokkal szoktam közlekedni. Télen nincs gond mert minden busz késik így már biztos, hogy nem érjük el a csatlakozást Hercegszántó felé. Nem is számítunk rá. Tavasztól őszig viszont úgy áll a helyzet, hogy azt a harminc km-t amit felénk a buszok cirka egy egész óra alatt tesznek meg (2013-ban is ez a technikai haladás), végig izguljuk az utat, mert  vagy egy vagy fél perccel korábban de ha Baján piros lámpát kapunk akkor inkább két perccel később érünk be, és a csatlakozó busz jó esetben megvár, de legtöbbször ha más sofőr van arra a vonalra beosztva akkor rendesen elindul, mi meg várhatunk az utazó társainkkal cirka egy órát. Nem sok ez az egy óra várakozás, ha jó az idő és kint el lehet lenni a peronon vagy sétálni a környéken. De nagyon hosszúnak tűnik akkor amikor rossz az idő.

A váróba nem nagyon megy be az utazó sem Baján sem Szekszárdon mert hétvégén rendszerint kibérelik a hajléktalanok. No azt a bűzt, amit azok ott maguk között elviselnek, azt nem kívánom senkinek, hogy a volán ezt miért tűri, miért huny szemet e fölött, hisz így csak az utazni vágyok fogynak, ezt tőlük kellene megkérdezni.

Talán ha olvasnák ezen véleményeket és akarnának is javítani a munkájuk színvonalán, akkor talán történne valami. De szerintem annyi fáradtságot nem vesznek, hogy az utazók véleményét elolvassák. Kötelező olvasmánynak kellene előírni az utasok véleményének elolvasását a vezérek számára és feleltetni őket, (ez csak a szubjektív véleményem.) röviden ennyi, ha Bajára jössz erre készülj.

Még talán annyit, hogy a széles peronra fákat ültettek, talán arra gondolva, hogy ha majd megnőnek (min.20 év), akkor majd páran alá állhatunk az időjárás szeszélyeinek kivédésére. Viszont egy fa nem csak felfelé, hanem lefelé is nő. Majd pár év múlva nyomja fel a térkövet, vagy a várónak az alapját repeszti meg, akkor kezdődnek majd a problémák. A fák helyett körbe napellenző tető védene is és jobban mutatna mint így.

A külső fa és virágágyás helyett pedig azt az ötven centimétert a közlekedő járatok szélesebbre hagyására hagyták volna, akkor a buszvezetőknek télen amikor csúszik az út, nem kellene jobbról és balról 1-2 cm oldaltávolságot tartva egyensúlyozni a busszal, hogy balesetet vagy kárt ne okozzon másnak illetve magának. Hiszen volna 15-20cm széles hely, ahol kényelmesen elfér. Sajna a tervezők így álmodták meg, mi meg ezt szívtuk meg.

üdv:calibra12

Sziasztok!

Nagyon szeretem a BKV-figyelőt, de sokszor szerintem nem foglalkoznak olyan témákkal, amik egy tömegközlekedésnél kulcsfontosságú. Megpróbálom itt, hátha titeket érdekelnek a hasonló témák.

Számomra felháborító, hogy milyen állapotok uralkodnak egyes tömegközlekedési eszközökön. Legyen szó vonatról vagy buszról, de még a kisföldalatti állapota is tragikus. Szerencsére az új metrókra még semmilyen panasz sem lehet, még (!) újak, és ezért még nem tudták az utazók leamortizálni.

Miről is írok? Sikeresen eljutottam az állatkertbe. Nem is a hova, inkább a miként a fontos. 3-as villamossal és kisföldalattival mentem (mentük, de ez is jelen történetben lényegtelen). Már a villamosra való felszállásnál is problémák adódtak, szerencsére időben érkezett a szerelvény, de az állapotok amik uralkodtak rajta valami hihetetlen tragikusak. Európai színvonalról nem beszélhetünk, de még egy balkáni jelző sem elég kifejező. Felszálláskor éppen leszállt egy hangoskodó társaság. Mivel elég üres volt a járat, így volt ülőhely bőven, persze csak a szottyi héjak hegyén átverekedve. Kellő figyelmességgel áttörölgettem a széket, az egyéb szeméttől és nedvektől megtisztítva, gondoltam leülök. Kényelembe helyezve magamat, sajnos még lesújtóbb kép kezdett kitisztulni előttem. Az ablakon a megmondhatatlan írásjeleket tartalmazó karcolások miatt nem volt kilátható ezzel is rontva a közérzetemet. Oldalfalra eltekintve, a sárgásbarna színű festésen érthetetlen fekete firkák próbálták az utazás élményét feldobni. Nálam ez nem vált be, de biztosan van akinek tetszik.

A Mexikói útnál kisföldalattira tértem át, már magában a hely egy komédia a zugárus és lepukkant kinézettel egyetemben. Szorgos ellenőrök vizsgálták, hogy megfelelő jeggyel rendelkezem-e, de itt kiemelném, hogy mind a 3-an köszöntek és udvariasan megköszönték együttműködésem. Az állapotok bár lényegesen jobbak voltak a földalattin, mint a villamoson, de azért ezt még mindig nem titulálnám európai színvonalúnak. Sikeresen megérkeztem célállomásomhoz, de a zökkenőmentes utazási élményem sajnos nem jöhetett létre.

Magában az új metrók azok, amikre azt mondom, hogy európai légkört keltenek, de az új Mercedes buszokra sincs panaszom. A kérdés az, hogy meddig marad ez így? Nézzük meg a Volvo buszokat. Állapotukra közel sem megfelelő jelző az, hogy „siralmas”.

A probléma forrása nem kizárólag a BKV vagy egyéb tömegközlekedéssel foglalkozó vállalat. Az utazóközönség, bár remélem igen kis százaléka amortizálja le végképp az eszközöket. Ebben a tudatban mi vennék új járműveket? Én biztosan nem. A jó öreg régi is megfelelő arra, hogy összefirkálják, karcolják és megrongálják. Ebből felvetődik az, hogy az szív aki rendesen megvásárolja a jegyét (nem kevés pénzen), mivel garantálható, hogy az aki rongál nem vesz jegyet (vagy ez túlzottan sztereotip?).

Összegezve nem szeretem a magyar tömegközlekedést. Általánosítani nem szeretnék, de az utazótábor is hagy némi kívánnivalót maga után. Lerobbant állapotokat kell elviselnem több százezer emberrel együtt.  Szeretnék egy sokkal európaibb közlekedést és nem kényszerből kiszolgáltatva használni.

Peti