Tömegközlekedjünk

Tisztelt Blogszerkesztő!

A Kápolna utcát érintő blogbejegyzéssel kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központ az alábbi tájékoztatást adja.

Az 1994 őszén megszüntetett 36-os villamos pályájára az esetleges jövőbeni igények miatt a villamospálya tulajdonosa és üzemeltetője, a BKV nem kért bontási engedélyt. A pálya fenntartását – a balesetveszélyes helyeket szem előtt tartva – a költségminimumra törekedve igyekezett ellátni, ezért csak kisebb javítások fordultak elő a rendszeres villamosközlekedés leállítása óta. A Kápolna utcában lévő pályaszakaszt a BKV rendkívüli helyzetekben 2003-ig használta villamosok félreállítására, fordítására. A Kápolna utca a 3-as villamosvonal felújítása során a közeljövőben újra szerepet kap majd a villamosközlekedésben. A Kőrösi Csoma Sándor úti pályafelújítás idejére a 28-as villamosok végállomása a Kápolna utcában lesz, ahol a 3-as vonal rekonstrukciója keretében beépül egy új visszafogó váltó a Martinovics tér és a Kőrösi Csoma Sándor út közötti szakaszon. Ez a szakasz szolgál majd később operatív esetekben a szerelvények félreállítására, fordítására.

A Martinovics tér és a Kápolna tér közti nagykockaköves vágányzóna a Kápolna utca jövő évben esedékes felújítása keretében a Thököly úthoz hasonlóan aszfaltburkolatot kap, ezáltal megszűnik majd az út rendezetlen állapota.

A 95-ös járaton továbbra is az Ikarus 412-es és 260-as típusú autóbuszokat tervezzük üzemeltetni. Ennek oka az, hogy a budai vonalak többségén álltak forgalomba a BKV használtan beszerzett Mercedes Citaro és Volvo típusú nagy teljesítményű, alacsonypadlós buszai, amelyek a hegyvidéki járatokon is megfelelően tudnak közlekedni. Az autóbuszok forgalomba állításával részben magaspadlós, részben Ikarus 412 típusú alacsonypadlós járművek kerültek kiváltásra, utóbbiak az új Citaro 2 típusú járművek egy részével a pesti kerületekben növelik az akadálymentes szolgáltatási részarányt.

Ugyanakkor örömmel tájékoztatjuk, hogy 95-ös buszon már június hónaptól kezdődően növeljük az alacsonypadlós járművek (Ikarus 412 típus) arányát. Jelenleg hétköznapokon a menetrendi kilométerben mért teljesítménynek 39,7%-át alacsonypadlós járművek nyújtják ezen a vonalon, ám június 1-től ez az arány 54,3%-ra növekszik majd. Ezen arányok megfelelnek a város többi vonalán alkalmazott értékeknek.

Üdvözlettel:

Budapesti Közlekedési Központ
Sajtókommunikációs Iroda

Tisztelt blogszerkesztők!

A BKK által régen elfeledett még is aktív használatban életveszélyessé vált sínpárról szeretnék írni. Már régóta megszűnt a villamosközlekedés a Kápolnatéren. Annakidején is felesleges volt a 36-os villamos mivel párhuzamosan közlekedett a 95-ös busszal. A megszűntetés után a síneket nem szedték fel mondván „ha kellene legyen”. Ezt még el is tudtam fogadni, mindaddig míg a pálya végét pár éve le nem betonozták és terelték rá a 95-ös buszt, egyfajta „buszsáv” kialakításával.

(Google Street View lebetonozott sín)

Akkor még örültem, mert azt gondoltam, hogy felszedik a megmaradt pályát és kockakövet, és végre valami értelmesebbre használják. Nem így történt.

Mára a teljesen feleslegessé vált sín megsüllyedt, a kockakövek kilazultak (helyenként eltűntek). Mivel itt aktív gépjárműforgalom van, így ez nagyon balesetveszélyes. A buszt ilyen megoldással ráterelni szintén veszélyes, mert a kilazult kövek balesetveszélyes körülményt teremtenek és az amúgy is rozoga buszokat még jobban igénybe veszik. Télen, kifejezetten hátborzongató nézni, ahogyan a busz rátér a csúszós sínpályára, ugyanis itt takarítás és sózás nem történik.

(Google Street View „buszsáv”)

A BKK mindezek mellett veszélyezteti a környéken lakókat is, mivel közvetlenül a rozoga pálya mellett található a tűzoltóság. Mikor fog bekövetkezni az, hogy a riasztásra siető tűzoltóautó durrdefektet vagy tengelytörést kap az állapotok miatt? Ez nem játék! Elvétve tapasztalni, hogy a több tíz centis lyukakat betömik, de a kockakő mozog, már másnapra újjak vannak.

(Google Street View kockaköves sínpálya)

Itt lakóként felháborítónak tartom a zajártalmakat, amit ez az esztelen megoldás eredményez. Becsukott ablaknál hallani minden egyes kátyút! A probléma többrétű. Nem modernt buszokat közlekedtetnek itt, így mint mindenki tudja a régi IKARUS-oknak van egyfajta hangja. Tetőzi a bajt, hogy a buszsofőrök a rendes útról a sínre való áttérésnél, védve az utasok életét nagyot fékeznek amelyet a busz egy igen éles hanggal jelez. Rákanyarodás után padlógáz hatására az ablakom is megremeg. Ez így nem maradhat! Mit akar a BKK? Nem lenne jobb megszüntetni ezt a problémás szakaszt? Lehetne parkoló, zöldrész vagy egyéb értelmesebb célja is ennek a kihasználatlan résznek.

Üdvözlettel: Tamás

(Google Street View segítségével bejárhatjuk a környéket. A képek csak 2012 elején készültek, az állapotok azóta sokat romlottak.)

Az első ajtós felszállással kapcsolatban lenne megjegyezni valóm.

Nem tudom ki volt az a zseniális elme (valószínűleg az íróasztal mellett ülve, mert el sem tudom képzelni, hogy ha járt volna a helyszínen csak egyszer is, akkor képes ilyen kapitális baromságot kitalálni!), aki a 156 és 155 buszokon is első ajtós felszállást találta jó megoldásnak a bliccelők ellen?! (Kaptunk már olyan választ is, ha ez Londonban bevált, itt miért ne működne! Mert ott biztosan mérlegelték volna előtte a helyzetet és a helyszínt és talán utasbarátabb a felfogás is!)

Mindkét járat útvonala két kórházon, egy rendelőintézeten és egy nemzetközileg is elismert és talán a világon egyedülálló mozgássérült rehabilitációs intézet mellett (előtt) halad el. Ebből kiindulva az utasok többsége idős, beteg, bottal, járókerettel közlekedő ember ill. babakocsiban, tolókocsiban ülő gyermek vagy felnőtt.

Így aztán az első ajtónál való felszállás nekik kivitelezhetetlen. Na de sebaj, ki is van írva, hogy ilyen esetben használhatják a középső ajtót. Elviekben ez szépen is hangzik, csak ehhez a sofőröknek ki is kellene nyitni azt a fránya ajtót. Ez pedig csak úgy megy, ha előbb mondjuk a Széll Kálmán téri végállomásnál végigvárja a baba/tolókocsis utas a sorát az első ajtónál, majd felmutatja a bérletét és ezután visszamegy a már említett középső ajtóhoz, ahol jó esetben megszánja egy utastársa és segít neki a kocsit feltenni a buszra.

A másik megoldás pedig még zseniálisabb, amikor a bottal, járókerettel bicegő idős ember kijön a Kútvölgyi Rendelőintézet kapuján és igyekszik a lehető legkevesebbet sétálni, mert láthatóan nehezére esik a járás. Na már most a buszmegálló vége van legközelebb a kapuhoz, így aztán amikor a busz befut az egész busz először arra vár amíg a bottal járó néni, bácsi elbotorkál a busz elejéig, majd felszáll és igyekszik hátrébb menni, mert csak ott tud leülni. Így aztán a jobb érzésű sofőr addig nem indul el amíg az utas le nem ült vagy elindul és az utastársak jóindulatára van bízva, hogy elkapják e a busz indulásakor vagy végigvágódik a padlón.

Nap mint nap hallom az utasok morgolódását, történeteiket, mert az alább felsorolt példa csak kettő a sok közül.

Olyan nagy a felháborodás, hogy az intézetek hivatalos lépéseket is fontolgatnak.

Talán ha sokan, sokszor mondjuk, hogy ez így nem jó, előbb-utóbb valaki csak meghallja és kitalál valami humánusabb megoldást!