A következő történetről nem a szerkesztőségünkbe küldött levél alapján értesültünk. Az index hírportál számára küldött egy zaklatott és felháborodott levelet egy Budapesten élő vak férfi. A történet ott kezdődik, hogy a 49-es villamos vezetője odacsukta a vakvezető kutyát. Szerintem az érintett Szigeti Szilárd felháborodását nem ez okozta, hanem inkább a sofőr viselkedése.

A villamosvezető semmi együttérzés és segítőkészséget nem tanúsított, de még bocsánatot sem kért. Azonosítóját nem volt hajlandó elárulni, de még a járatszámot is csak egy utastárs segítségével tudhatta meg. A kálváriát tetőzi, hogy panasz tenni sem egyszerű, mivel mint kiderült a villamosvezetők a BKV alkalmazásában állnak, ahol panaszt csak levélben fogadnak. Szerencsére a kutya jól van Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója vizsgálatot kezdeményezett.

Ez a kellemetlen cselekménysorozat sok mindenről árulkodik. A sofőrök empatikus képességeik fejlesztésre szorulnak, képezni kell őket, hogy egy mozgássérült, fogyatékos vagy vak emberrel hogyan kell bánni, viselkedni. A szabályozás még mindig nem elég szigorú, hiszen megengedheti magának egy alkalmazott, hogy külön kérésre ne árulja el az azonosítóját (amit alapvetően kötelessége lenne). Az akadálymentesítés még mindig nem elég hatékony. Egyre több az olyan járat amire mozgáskorlátozott, tolószékes ember fel tud szállni, de az arányuk még mindig kevés. A régi buszokat és villamosokat mozgáskorlátozott egyáltalán nem, míg babakocsis csak igen nehezen tudja használni. A vak férfiból kiindulva, a megállókból a megfelelő járatra való felszállást gyengén látók csak külsős segítségével tudják megoldani, mivel hangosbemondó vagy egyéb segítség hiányában lehetetlen tájékozódni a mai BKV megállókban.

Az esélyegyenlőség ne csak a metrómegállóknál érvényesüljön! Ott is fontos, de kevés olyan eset létezhet, amikor kizárólag metróval a végcélok elérhetőek. Fontos a fejlődés és az európai színvonal, mert a valamilyen fogyatékossággal élők nem kérték, nem tehetnek állapotukról. A legkevesebb ami elvárható, ha már hiányosak a körülmények, hogy a sofőrök odafigyelnek rájuk. Általánosságban elmondható, hogy hibázni emberei dolog, de bocsánatkérés nélkül a hiba átalakul egy egyszerű tapintatlanságba.

Ez az első eset, hogy szerkesztőségi bejegyzés született, továbbra is olvasói vélemények, tapasztalatokra szeretnénk hagyatkozni. A mostani eset kivételes, mivel mondandója portáltól és oldaltól független, minél többen olvassák, minél többen egyetértenek vele, annál nagyobb az esélye, hogy változás lesz. Felkérjük azokat akik tömegközlekedést használnak, hogy utastársaikon ha lehetséges segítsen.

Továbbra is bízunk benne, hogy a panaszok publikálása, megosztása, leírása segítheti a tömegközlekedés jobbá tételét.